https://verskucko.com

Kategória: Simonyi Imre

  • Simonyi Imre: Levél barátomhoz

    Tudod
    egy napon majd
    mindent megbocsát az ember.
    (Csak épp
    semmit el nem felejt.)

    • És ezen a napon
      az ember megöregszik.

    S egy napon majd
    megtudja az ember
    hogy mindenki közelebb áll a másikhoz
    mint hozzá bárki is.
    És ezen a napon
    megérti hogy magányos.

    • És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

    Aztán eljön az a nap is
    amikor az ember már képes
    a dolgoknak pontosan akkora
    fontosságot tulajdonítani
    amekkorát valójában megérnek.
    S akkor a dolgokat
    mellékes mozdulattal

    • anélkül hogy meghasadna a szíve –
      leírja a kiadás rovatba.

    Ám ezen a napon valamiképp
    körülbelül vége is a világnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Simonyi Imre: Ami csodaszép volt

    Mert mindíg ami csodaszép volt
    mindíg az múlik el —

    Szentisten! Hát már nem is emlékeztek,
    ahogy kiszántották egy barbár napon
    azt a játszóteret
    a nyargalászó gyermekkor alól?

    S ahogy abba az egyetlen
    és örökkévaló ölelésbe
    szinte beleölelhetett máris a következő?
    — És nem is egyetlen!

    S hogy az után a gyönyörű és halni-érdemes
    és végérvényes szomorúság után
    még képesek voltunk arcpirulás nélkül
    tovább élni és még örülni is?
    — Ám ezt sem végérvényesen.

    Hát nem szorul ökölbe a markotok:
    hogy mindíg az múlik el
    ami csodaszép volt?
    És sose gondoltatok még arra
    hogy talán
    nem is mi örülünk barátaim

    s nem is mi vagyunk tán szomorúak
    hanem csupán megtörténik velünk
    az öröm is meg a szomorúság is
    meg az ami olyan csodaszép?

    Meg az hogy elmúlik –

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Simonyi Imre – Ússz át

    ússz át a túlsó partra és ott
    fújd ki magadat és örülj
    hogy ím ez itten már a túlsó part

    és aztán ottan tekints talpad alá
    s értsd meg végre s törődj bele s vonj vállat
    hogy mindig mindenütt az innenső van

    Forrás: Lélektől lélekig