https://verskucko.com

Kategória: Szabó Lőrinc

  • Szabó Lőrinc – Szél hozott, szél visz el

    Köd előttem, köd mögöttem,
    Isten tudja, honnan jöttem.
    Szél hozott, szél visz el.
    Minek kérdjem, mért visz el?

    Sose néztem, merre jártam.
    A felhőkkel kiabáltam.
    Erdő jött, jaj be szép!
    Megcibáltam üstökét.

    Jött az erdő, nekivágtam.
    A bozótban őzet láttam.
    Kergettem, ottmaradt,
    Cirógattam, elszaladt.

    Ha elszaladt, hadd szaladjon,
    Csak szeretőm megmaradjon.
    Szeretőm a titok,
    Ő se tudja, ki vagyok.

    Isten tudja, honnan jöttem,
    Köd előttem, köd mögöttem.
    Szél hozott, szél visz el.
    Bolond kérdi, mért visz el.

  • Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy

    Mindenütt ott vagy, ahol valaha
    tudtalak, láttalak, szerettelek:
    út, orom, erdő veled integet,
    falu és város, nappal s éjszaka
    folyton idéz, őszi hegy téli hava,
    vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
    az első vágy s a tartó őrület
    huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

    Mindenütt megvagy: mint virágözön
    borítod életemet, friss öröm,
    frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
    minden mindenütt veled ostromol,
    de mindig feljajdul a halk sikoly:
    a sok Mindenütt mindenütt Sehol!

  • Szabó Lőrinc: Az Anyák

    Csak egy voltak kivétel, az Anyák.
    Szentek és ápolónők: a csodát,
    a jelenést láttam bennük. A nagy
    odaadást, az aggodalmakat,
    a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
    a nő szenved, ha otthon dolgozik,
    a gondviselést.

    Hogy testileg mi a
    férj, feleség s a család viszonya,
    nem sejtettem-kutattam. Valami,
    éreztem előre elrendeli,
    ki hol álljon, mi legyen, öröme,
    bánata mennyi, milyen gyermeke,
    és ezen változtatni nem lehet.

    A férfi maga küzdi ki szerepét,
    a nők az eleve-elrendelés:
    ők a béke, a jóság, puhaság
    a földön, a föltétlen szeretet…
    Anyám, nyujtsd felém öreg kezedet!