https://verskucko.com

Kategória: Szuhanics Albert

  • Szuhanics Albert: Boldogasszony Anyánk

    Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
    Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
    Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
    Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

    Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
    Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
    Óvó tekinteted járjon minket körül,
    Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

    A Kárpátok ölén imád minden magyar,
    Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
    Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
    Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

    Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
    Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
    Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
    Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

    Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
    Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
    Apostol-királyink, országunk szentjei,
    Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

    Érdemük láthatják, angyalok az égben,
    Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
    Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
    Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szuhanics Albert: A tanítás utolsó napján

    Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
    vakációnk már több nem lesz nekünk.
    Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
    így fut majdan tovább a mi életünk.

    Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
    mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
    Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
    nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

    Mi búcsúzunk –, osztályunk küszöbét
    nem lépjük át soha már talán.
    És nem fogunk többé együtt lenni,
    mint ifjú diákok, sok fiú s leány.

    Emlékeink is halványodnak majdan,
    mint ahogyan ablakra pára száll.
    Az iskolánk kapuján kilépve,
    megmarad mibennünk egy örök hiány.

    A búcsú mindig veszteséget érzet,
    elhagyjuk egymást, mint vonat állomást.
    Gyertek tehát, vígadjunk utoljára,
    igyunk meg hát egy végső áldomást!

    Poharaink emeljük jövőnkre,
    és hogy ne feledjük egymást el soha!
    Csillag, mely mutatja utunkat az éjben,
    olyan lesz számunkra ez az iskola!

    Forrás: ballagas.info.hu

  • Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel…

    Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
    nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
    Ásít a tanterem, üresen áll majd,
    de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

    Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
    míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
    Kedves tanáraink, búcsúzunk végleg,
    tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

    Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,
    benne a pogácsa, érkeztünk nem rég…
    máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,
    örökké szép emlék az, hogy itt voltunk.

    Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,
    míg tart az életünk, emlékszünk rátok.
    A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,
    hálából nagy csokor virágot kaptok!

    Tanterem, folyosó… ballagunk végig,
    szomorú énekünk felszáll az égig.
    Sok élmény, barátság köt össze minket,
    ápoljuk gyönyörű emlékeinket!

    Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,
    amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.
    Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,
    csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.

    Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep
    megőrzi majd tisztán ifjú szívünket…
    Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,
    ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

    Forrás: ballagas.info.hu