Kurtafalvi szőlőhegyen Szüretelés nagyban megyen, Azaz hogy csak menne nagyba, Ha nem hagyták volna abba. Hajaha! Most jő még csak a java!
Megkezdették, annyi igaz, Ebben volna egy kis vigasz, Folytatnák is, amint illik, Ha vón szőlő tudniillik. Hajaha! Most jő még csak a java!
Üres a tő, gyéren hajta, S ami kicsi volt is rajta, Leolvasták azt régóta, Kit a madár, kit a róka. Hajaha! Most jő még csak a java!
Csak három fürt maradt rajta, Az is holmi veszett fajta, Olyan kemény, oly savanyú Csupán nyulat lőni való. Hajaha! Most jő még csak a java!
Egy a papé lett belőle, Ki majd beteggé lett tőle, Másik jutott a kántornak; Könnyei még most is folynak. Hajaha! Most jő még csak a java!
Présbe került a harmadik, S szorították három napig, De csak nem jött annak leve, Hanem a prés megrepede. Hajaha! Igy maradt el a java!
