https://verskucko.com

Kategória: Zágorec-Csuka Judit

  • Zágorec-Csuka Judit: Szétszóratás

    Hiába mondod, kedvesem, hogy az idő, amelyben élek
    a még megnemszületett prófétáknak kedvez, akik
    majd napsugaras szőlőhegyek lankáiról gyűjtik
    a nektárt, mint az ügyes méhecskék.

    Ne mondd, kedvesem, hogy él még bennünk
    valami abból a tűzből, amelyet Prométheusz
    lopott el az Istenektől, ha reggelre már
    belefulladunk önmagunkba, mozdulatlanságunkba.

    Ne mondd, kedvesem, hogy kezeink nyomain
    járkál a jóság arkangyala, ha meddő
    újsághírek és lázadó gyűlések zajaitól fullad
    a századunk, ha álmaink helyett káromkodások
    visszhangjába temetkezünk.

    Hiába mondod, kedvesem, hogy kizökkenthetetlen
    az örökös anyag szerkezete, ha az emberek
    hirtelenül összetört oszlopaik alá fekszenek,
    este már nem akarják látni a fák porbahajlott
    ajándékát, a CSILLAGHULLÁST.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: A Tengert hoztam el Neked

    A Tengert hoztam el Neked,
    hogy betöltse hiányomat, árvaságom,
    de mindig megérkezett valaki, aki
    elvitte óceánjaid, megcsodálta
    szemed kékségét.

    Tengereim elapadtak,
    virágaim elhervadtak.

    Kerestelek máshol, másban,
    a Gibraltári-szoros magányában,
    Casablanca és Párizs fényében,
    sötét kamrákban, harangzúgásban,
    szülőasztalon, a félelem golyózáporában.

    Veled, vagy valaki mással
    nevettem, mégis idegen maradtam
    benned, vagy valaki másban,
    ólmos esőben, reggeli zokogásban.

    Ünnep volt, ha jöttél, hiszen
    én beszéltem rólad tízezer
    méterrel a svájci hegyek felett,
    én ringattalak az Adriai tenger
    hullámaival.

    Te voltál a ködösítő lélegzetben,
    a megelőző percben, emlékezetemben,
    te leszel a kék felhőkben, sárga
    búzatengerekben, halálomban.

    A Tengert hoztam el Neked, hogy
    hogy Téged öleljen, ringasson,
    mint Agamemnón ölelte Klütomanésztrát,
    amikor Trója kapui várták végső
    küzdelemre.

    A Tengert hoztam el Neked, hogy
    pásztortüzekkel perzselje szét
    lázadásod, mint Agamemnón mükéni
    tüzei, amikor kilépett a fellegvár
    oroszlánkapuján.

    A Tengert hoztam el Neked, zöld
    oázisaival, fehér szikláival,
    hogy csak te lásd könnyedségem,
    kékségem, hogy bennem mérd le
    önmagad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: Mindenüvé

    „Én gyökértelennek érzem magam,
    mert én vagyok a gyökér.”

    Esterházy Péter

    Majd elfelejted lakásod címét,
    számát, igazi neved, de a FÉNYBEN
    lesz a te helyed, hiszen csak
    a fény teremti és veti az árnyakat,
    oldja, amit ember nem oldhat,
    csodaszert hoz, a sötétből kihívja
    az angyalt, a csillagok kivirágoznak
    az égen teérted, majd MINDENÜVÉ
    leszel, a földdé, az éggé, az éterré,
    a halhatatlanság örök parázsa
    fénylik helyetted.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: Későre jár

    Hosszú kételkedés után nem hívod
    fel barátaidat, nem keresed őket,
    nem akarsz a sok gyűrődés után
    megbocsátani, nem kellenek többé
    az összefüggések, nem kellenek többé
    a hízelgő beszédek, nem nézel bele
    noteszeidbe sem, fölösleges lesz
    az írás is, pedig a szavak sok
    mindent még elárulhatnak, nekik
    majdnem mindegy, hogy Adyt
    idézel, vagy Kosztolányit, reménykedjél,
    lehet, hogy megtűrnek még, de még
    néhányszor szíven döfnek a blöffölés
    könnyű szlogenjével, ne politizálj,
    újabb rendezések helyett itt van
    a jól bevált színpadi kép, egyre
    megy, ha tanár vagy, vagy költő, de
    lehetsz még bohóc is, csak szórakoztass,
    adj újabb szenzációt, legyél gyors és
    felületes, de ne legyen megoldás,
    a színfalak mögött úgysem várnak
    rád, inkább ottmaradjon torkodban
    a kimondatlan szó, ne legyél többé
    letisztult klasszicista, sem avantgardista,
    csak hallgassál, mint az elhagyott
    sírjel, későre jár, későre jár…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: Csókjaim

    Az első csók, amelyet adtam, ügyetlen volt és kevés,
    A második csók, amelyet kaptam, hazug volt és nehéz,
    A harmadik csók, amelyre vágytam, eltűnt és még igéz,
    A negyedik csók, édes volt, még bennem él,
    Az ötödik csók, még nem jött el, de félelmet sodor
    felém.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: Egyedül voltál

    A Kis herceg tiszteletére

    Egyedül voltál a csillagok közt,
    kertész voltál az én kertemben,
    barátot kerestél, s megtaláltál
    engemet.

    Szeretted, hogy a Nap lemegy,
    ahogy lehunyják szemüket a
    csillagok.

    Kertembe rózsát ültettél,
    hiába van most a sok virág,
    ha a Nap lement, s te elmentél,
    mert vártak rád a Tejút
    csillagai.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zágorec-Csuka Judit: Valami angyali létre vágytam…

    Valami angyali létre vágytam,
    ütközések, szembenállások,
    kritikák nélküli fájdalomnélküliségre,
    hogy a csönd fuvallatában belém merüljön
    lélegzetetek, teremtő lehetőségeket nyissak,
    s megőrizzem szívetek békéjét!

    Mégis kierőszakoljátok kényszerű,
    látszólagos hallgatásom, besodortok
    az ellenállás falai közé, szűkre szabott
    kapuitok beszűkítik túlpartjaitokat,
    várakozásom küzdelem rejtett, láthatatlan
    pólusaitokhoz, hol van az egyszerű természetességetek?

    Gyakran csak tapogatózva haladok, kiragadtok önmagamból,
    máshova tesztek, a kiengesztelődéseteket sötétség
    fedi, mégis magatokban mossátok meg vesztességeteket,
    én angyali létre vágytam, lángok helyett fénycsíkokra,
    összeragadt angyali tollakkal nem repülhetek, jó
    sem lehetek, ha el kell szenvednem bűneiteket.

    Angyalaim, szomorú angyalaim…
    Nehogy fekete hollóvá változzatok!

    Forrás: Lélektől lélekig