Amadeus Mozart egy napon Bécs környékén sétált, amikor egy koldus közeledett hozzá, és alamizsnát kért. Mozart valamit adni szeretett volna neki, de nem volt nála a pénztárcája. Így szólt a koldushoz:
– Jóember, jöjjön velem!
Betértek egy közeli kocsmába, ahol a zeneszerző papírt és tollat kért, és néhány perc alatt megkomponált egy keringőt. Aztán néhány sort írt kiadójának, és szerzeményét, a levéllel együtt átadta a koldusnak, hogy vigye el a címzetthez, és amit azért kapni fog, az az övé lehet. A koldus néhány garas reményében engedelmeskedett. Meglepetése határtalan volt, amikor a kiadó három tízforintos aranyat nyújtott át neki. A Kolduskeringő tantiemjének boldog tulajdonosáról tudjuk, hogy végig ette Bécs valamennyi vendéglőjét és kifőzdéjét.
Koldus vagyok. A nyomorultak
seregében is csak egy pária,
de egyszer megállott előttem
álruhásan az Isten szent Fia.
Még idejében észrevettem,
hogy egyetlen zsebet se varrtak
a köntösére, ezek szerint
nagy alamizsnapénzt sem adhat.
És mégis zengtem elnyújtottan
a koldussírást nyekergően,
követelőzve, szemtelenül,
cifrázva, ahogy kitelt tőlem.
Ágrólszakadtabb ágrólszakadt
hiszem, hogy akkor nem volt nálam,
ahogy a Mester füleibe
teletorokból ordibáltam.
Végigmért, aztán bevitt engem
egy kis templomba, kocsma helyett
s átadott néhány szerzőjogi
szempontból tisztázatlan verset.
Ezekből élek én azóta.
Szavalom, írom, hordom őket,
mert Vers és Ige Krisztusomból
adatott nekem, mint előleg.
Én ácsingózom útszegélyen,
mint látványnak is elrettentő,
de minden következő percben
megszánhat engem is a Szerző.
Sosem tudom az időpontját
annak, amikor elém lebben,
feleszmélek egy Tőle kapott
ajándékverssel tenyeremben.
Kifőzdék kosztját ette végig
a koldus, akit megszánt Mozart
Én azt élem fel apródonként,
hogy Jézus Krisztus egyszer itt járt.
Forrás: Lélektől lélekig
