Aki ivott az ég vízéből,
felhőt evett kenyér helyett,
önmagát vette feleségül,
s egész világot éhezett,
Aki csillagokra térdelt
ha a folyókban térdepelt,
arcát kimosta a szégyen,
kavicsként kifehéredett,
Lassan az időből kiszédül,
magával ragadja az út,
inni a mindenség vízéből,
s betelni múlhatatlanul.
Forrás: Lélektől lélekig
