Hánykolódom ágyamon;
Szinte fojt az éj, a fülledt,
Csak a falióra lüktet
A sötétben monoton.
Párka, orsód, zurrogásod,
Halk homály, a suttogásod,
Élet, egér-motozásod
Mért izgat úgy, mondd, miért?
Mi vagy, moraj? Öncsalás vagy?
Zokogás vagy számadás? Vagy
Vád az elveszett napért?
Itt vagy, ott vagy, szüntelen vagy?
Büntetés vagy intelem vagy?
Szeretnélek érteni –
Szóljatok, éj titkai!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
