Óh, költő, ne siess tetszeni a tömegnek;
zúg a taps, de csak egy óra az élete,
aztán felharsan a barmok itélete
s egyszerre jéghideg kacaj nyerít körötted.
Király vagy: légy az! Élj magadban! Élj szivednek:
figyelj némán az ő titkos jeleire,
vésd a szobraidat, szent szépséggel tele,
bátran, keményen, ahogy parancsolja a lelked.
Benned a jutalom, legfőbb bírád magad vagy!
Köpdössék össze bár tüzét oltáraidnak
és sujtsa művedet kifogás, szitok, átok,
hiába dúl a düh, triposzod nem inog,
mig ég szabad szele mossa a homlokod:
csak te sujthatod és emeled alkotásod!
Fordította: Szabó Lőrinc
Forrás: Lélektől lélekig
