Címke: Anna Lee

  • Anna Lee: Köd vagyok

    Köd vagyok. Körbeveszlek.
    Elkísérlek. Merre jársz?
    Látlak téged. És megértem.
    Megértelek. Másra vársz.

    Eső vagyok. Lázas-hideg.
    Cseppnyi könny az ablakon.
    Fáznál tőlem. És megértem.
    Megértem, de fáj nagyon…

    Érzés vagyok. Szavakon át,
    Újra elmondom magam.
    Csak suttogok. Én megértem.
    Csak ne add fel magad!

    Napfény vagyok. Bár ragyognék,
    Csillagról rád, éjen át.
    Harsány fényű napsütésnél
    Hallanád az ő szavát.

    Éjfél vagyok. Ébren talállak.
    Olvasom kusza gondolatod.
    És nem óvsz meg az éjszakától
    Megtört és fáradt vagyok.

    Csak csend vagyok. Minden hallgatással
    Egyre többet mondhatok…
    Mágnes vagy. Minden másnál
    Jobban vonzol, tél-titok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Lee – Láttad már…?

    Láttad már az éj színét?
    A fehéren izzó szenvedélyt?
    A fény, hogy szövi az éjszakát
    Kócolt haján át meg át?

    Láttad már az éj színét?
    A kéken suttogó, hűs zenét?
    A dallamot, ahogy a csenden át
    Fűszerezi halk szavát?

    Láttad már az éj színét?
    A bársony ajkú feketét?
    Ahogy testeden és arcodon
    Íze remegve átoson…

    Láttad már az éj színét?
    Vörösen, hogy tépi szét
    Az égig-erő vágyakat
    Ha felröpít és elragad?

    Láttad már az éj színét?
    Szürkén ahogy soha még?
    Megérint és ritmusát
    Égő tűzzel adja át…

    Láttad már az éj színét?
    A színtelenül színesét?
    Körbefog és átölel…
    Sohasem felejted el!

    Forrás: Lélektől lélekig