Címke: ars poetica

  • Ady Endre: Küldöm a frigy-ládát

    Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát
    S kívánok harcos, jó napot.
    Véreim, ti dübörgő ezrek,
    Tagadjatok meg, mégis-mégis
    Én a tiétek vagyok.

    Kötésünket a Sors akarta,
    Nem érdem, nem bűn, nem erény,
    Nem szükség, de nem is ravaszság:
    Helóta nép, helóta költő,
    Találkoztunk, ti meg én.

    Bennünk nagyságos erők várnak,
    Hogy életre ébredjenek,
    Bennünk egy szép ország rejtőzik,
    Mint gím a fekete csalitban
    S leskődnek a vérebek.

    Ha nem láttok testvéreteknek,
    Megsokasodnak a redők
    Bús homlokomon és lelkem táján,
    De még mindig ifjan állok meg
    Bősz Júdásaim előtt.

    Még csak mártír-fényt sem akartam,
    Csak amiről a Sors tehet:
    Odaadni magamtól, szépen,
    Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit,
    Forradalmas lelkemet.

    Tietek vagyok, mindegy most már,
    Hogy nem kellek, vagy kellek-e.
    Egy a Napunk gyönyörű égen.
    Jaj, hogy elfed e Naptól néha
    A gonoszság fellege.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Új vizeken járok

    Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
    Röhögjenek a részeg evezősre.
    Röpülj, hajóm,
    Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

    Szállani, szállani, szállani egyre,
    Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,
    Röpülj, hajóm,
    Szállani, szállani, szállani egyre.

    Új horizontok libegnek elébed,
    Minden percben új, félelmes az Élet,
    Röpülj, hajóm,
    Új horizontok libegnek elébed.

    Nem kellenek a megálmodott álmok,
    Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
    Röpülj, hajóm,
    Nem kellenek a megálmodott álmok.

    Én nem leszek a szürkék hegedőse,
    Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gőze:
    Röpülj, hajóm,
    Én nem leszek a szürkék hegedőse.

    Forrás: MEK

  • Illyés Gyula: Költők egymás közt

    Nem lehet tisztességes ember,
    ki a versírást abbahagyja.
    Az igazmondást hagyja abba.

    A nem-hazúdást, nem-csalást
    hagyja abba az ilyen ember.
    Így állunk, öcsém, bizony evvel.

    A sorssal se mégy semmire
    viták haragos érve nélkül.
    S ha költő hallgat, belekékül,

    mint kinek fogy a levegője
    s vele sápadnak mind, zihálva,
    kiknek ő volna nyíló szája.

    Különös bibliát-idéző
    ragály! – De birodalmak estek,
    nem kapva lélekzetnyi verset.

    Szörnyű. De – zengve bárhogy – költők,
    kik nem adják ki igazunkat –
    rászolgálnak, ha belefulnak!

  • József Attila: ARS POETICA

    Németh Andornak

    Költő vagyok – mit érdekelne
    engem a költészet maga?
    Nem volna szép, ha égre kelne
    az éji folyó csillaga.

    Az idő lassan elszivárog,
    nem lógok a mesék tején,
    hörpintek valódi világot,
    habzó éggel a tetején.

    Szép a forrás – fürödni abban!
    A nyugalom, a remegés
    egymást öleli s kél a habban
    kecsesen okos csevegés.

    Más költők – mi gondom ezekkel?
    Mocskolván magukat szegyig,
    koholt képekkel és szeszekkel
    mímeljen mámort mindegyik.

    Én túllépek e mai kocsmán,
    az értelemig és tovább!
    Szabad ésszel nem adom ocsmány
    módon a szolga ostobát.

    Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
    A mindenséggel mérd magad!
    Sziszegve se szolgálok aljas,
    nyomorító hatalmakat.

    Nincs alku – én hadd legyek boldog!
    Másként akárki meggyaláz
    s megjelölnek pirosló foltok,
    elissza nedveim a láz.

    Én nem fogom be pörös számat.
    A tudásnak teszek panaszt.
    Rám tekint, pártfogón, e század:
    rám gondol, szántván, a paraszt;

    engem sejdít a munkás teste
    két merev mozdulat között;
    rám vár a mozi előtt este
    suhanc, a rosszul öltözött.
    S hol táborokba gyűlt bitangok
    verseim rendjét üldözik,
    fölindulnak testvéri tankok
    szertedübögni rímeit.

    Én mondom: Még nem nagy az ember.
    De képzeli, hát szertelen.
    Kísérje két szülője szemmel:
    a szellem és a szerelem!

    1937. febr. eleje


    József Attila: Ars poetica (Gáti József)

  • József Attila: JÓZSEF ATTILA

    Vidám és jó volt s tán konok,
    ha bántották vélt igazában.
    Szeretett enni s egyben másban
    istenhez is hasonlitott.
    Egy zsidó orvostól kapott
    kabátot és a rokonok
    úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
    A görög-keleti vallásban
    nyugalmat nem lelt, csak papot –
    országos volt a pusztulásban,

    no de hát ne búsuljatok.

    1928 eleje