https://verskucko.com

Címke: biztatás

  • Reményik Sándor: Írjad poéta

    Írjad poéta!
    Ha csügged a lelked,
    Nehezül a szárnyad,
    Ha rajtad a kétely
    Zsibbasztón elárad:
    Írjad csakazértis!
    Ne kérdezd; mi célból?
    Ne kérdezd: mi végre?
    Nem tudod te, hol vár,
    Épen terád hol vár,
    Egy lélek ínsége.
    Egy lélek éhsége,
    Egy szív szomjúsága:
    Megenyhül a lelked
    Egy rebbenésére,
    Egy színes szavára.
    Írjad poéta,
    Írjad csakazértis!
    Nem tudod te, mit tesz
    A szavad hatalma,
    Hova mindenüvé
    Vagyon bejáratja,

    Ismeretlen ajtók
    Nyílanak meg néki,
    Hova nem is szántad,
    Oda fog betérni.
    Nő a jelentése,
    Mint a folyam, árad,
    Távol szerelmeket
    Himbál, hajókáztat,
    Ismeretlen partok
    Intenek feléje,
    Szélvészként belekap
    Vitorlák vásznába
    Lobogók selymébe.
    Szertezúg, szétárad
    Világ minden táján,
    Míg te nem is sejted
    Magányod szomorú,
    Szép Szent-Ilonáján.
    Írjad poéta,
    Írjad csakazértis!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: VÁLASZ

    Azt, amit más őrülten hajszol
    Egy hosszú, kínos életen,
    A kétség átkos órájában
    A sors megadta én nekem.
    Nem a nyugalmat. Az én lelkem
    Megölné a csend, nyugalom,
    Csak egy intést, biztatást vártam,
    Ha zokogásba fúl dalom,
    Szívemből ömlő, bús dalom.

    Áldott a kéz, amely megadta
    Ez áldott, édes biztatást,
    Áldott a szív, mely némán szenved
    S mégis tud vigasztalni mást.
    Hát más is érzi azt az átkot,
    Melytől zokog minden dalom?
    Óh! akkor nem fog porba sujtni
    Bús végzetem, a fájdalom,
    A dalba ömlő fájdalom…

    Azt, amit más őrülten hajszol
    Egy hosszú, hosszú életen,
    A megértő, biztató hangot
    A sors megadta én nekem.
    Tudom, hogy múló pillanatra
    Enyhült a régi fájdalom,
    De azért légy ezerszer áldott
    Te, aki átérzed dalom,
    Szívemből ömlő, bús dalom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márk Miklós: Halmozottan ábrándos vers

    Ha a napok rohannak,
    vesztüket érzik,
    Ha a hajnal bíbora
    testéből vérzik,
    Ha a reggel szipogva
    válladra borul,
    és a torkodban fájó
    íz, titok szorul,
    Nézz a tükörbe, szemeidben élek…

    Ha fakuló szivárvány,
    szégyelli magát,
    mert zöld hínár lepi el
    tündérek tavát,
    Ha szíved jeget olvaszt,
    kezed varázsol,
    szikra pattan közöttünk,
    csak úgy magától,
    Ne félj a tűztől, vigyázok rád…

    Ha vihar jő, otromba,
    vad zápor szakad,
    józanít a valóság,
    álmodni szabad.
    Legyél ábránd éjszaka,
    lelket nyugtató,
    megfáradt létnek néha,
    édes altató.
    Készülj Kedves, hideg idők jönnek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Ne félj!

    Engem így kell, hogy láss Kicsim!
    Erősnek és szabadnak.
    Ha rám gondolsz egy hajnalon,
    Mikor csak egymagad vagy.

    Mikor kevés az éjszaka,
    Sötétebb kell, a mélység!
    Akkor majd kapaszkodj belém,
    Bejárjuk minden részét.

    Ha elcsüggednél, ott leszek!
    Nem hagylak összetörten!
    Ha vinnék gyengéd álmaid,
    Patkányok emberbőrben.

    – Ne félj, hisz látod, itt vagyok!
    Szememben száz halál van.
    A világ minden Istenét,
    Magamra tetováltam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bodnár Éva: Biztatás

    Mindig csak várni, hogy a dolgok eléd jönnek,
    nem lehet.
    Folyton azt lesni, mikor kapsz újabb
    esélyeket,
    Buta döntés: ne tedd!

    Inkább lázadj fel, kelj ki önmagadból őrülten,
    hogyha kell,
    Ne mondhassák azt rólad, gyáva kolonca vagy
    a sorsnak…
    Vigyázz, mit miért teszel!

    Vedd kezedbe a sorsod, hisz nem vagy
    ostoba.
    Ne hagyd, hogy elkábítson a vesztesek
    mosolya.
    Emberként élj, emberként harcolj!
    Úgy, ahogy megálmodtad egykor.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benedek Elek – Újévi ének

    Esztendő borul esztendőre,
    Az új az ót eltemeti.
    Ki búsul ezen? Csak a dőre,
    A bölcs mindezt csak neveti.
    Bánatra öröm, erre bánat,
    Jövő-menő vendég nálad:
    Mindég így volt ez s így leszen,
    Bolond, ki ezért szót teszen.

    Virághervadás mért búsítson,
    Mikor tudod, lesz majd tavasz?
    Bánatba téged mért borítson,
    Ha a tél mindent behavaz?
    Legyen tanítód a természet:
    Végképp semmi el nem enyészhet:
    Haló porodból fű fakad
    Az Élet él, meg nem szakad.

    Nehezebb lesz-e a Jövendő,
    Mint volt a Múlt, ki tudja azt?
    Sohasem volt még oly esztendő,
    Mely ne hallott volna panaszt.
    Bízzál Istenben rendületlen,
    Boldogtalan csak a hitetlen,
    Jaj annak, kinek hite nincs,
    Ezt nem pótolja semmi kincs.

    Teher alatt nő meg a pálma,
    Régi bölcs mondás és igaz.
    Sorsod bármily gyászosra válna,
    Ne csüggedj, megjön a vigasz.
    Eszed s szíved, ha helyén lészen
    Kezed örökké csak jót tészen,
    Jót úgy, hogy ne tudja a bal…
    Tiéd a végső diadal.

    Forrás: magyar-versek.hu