Öreg tearózsa, te csak virágzol egyre
elhagyott udvaron
ápolatlanul is?
Csendben vagy s magad, s megszoktad,
hogy ne számítsál semmilyen kegyre
a világtól, semmilyen védelemre… Nagyon
bölcs vagy, gazok közt, rózsatő. Alul is,
fölül is ellenség, melletted beléndek,
vadkapor, kutyatej. Rosszabb
szomszédaid már nem is lehetnének;
fojtogatók közt élsz, s te bimbózol úgy is.
Nem íly bölcs ám a
Fekete Körözs fia,
a kerengő sámán, a haragos láma,
ki nem örökölte India
bölcseinek csendességét, sem nyugalmát,
hanem szitkozódik és bakot ugrik
és tapossa és csépeli a szalmát
szüntelen és…
tajtékozva dícséri társait
és mosolyogva gyalázza.
Pedig hiába táncol és pörög a dicső:
temetője porát söpri már a szakálla.
Forrás: Lélektől lélekig
