Címke: derű

  • Joseph Joubert – (idézet)

    „Aki szeret, aki mindig szeret,
    nem ér rá panaszkodni
    és boldogtalannak lenni.”

    Forrás: Joseph Joubert gondolatai

  • Fodor Ákos – Xénia

    A Derűs él jól:
    bölcs-bután. A Borúsnak
    csak igaza van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A legnagyobb művészet

    A legnagyobb művészet tudod, mi?
    Derűs szívvel megöregedni…
    Pihenni ott, hol tenni vágyol,
    Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.
    Nem lenni bús, reményvesztett.
    Csendben viselni a keresztet!
    Irigység nélkül nézni végig
    Mások erős, tevékeny éltit.
    Kezedet betenni öledbe
    S hagyni, hogy gondod más viselje.
    Hol segíteni tudtál régen,
    Bevallani nyugodtan, szépen,
    Hogy erre most már nincs erőd,
    Nem vagy olyan, mint azelőtt.
    S járni amellett vidáman,
    Istentől rádszabott igában!

    De ezt a békét honnan vesszük?
    Onnan – ha azt erősen hisszük,
    Hogy a teher, mit vinni kell,
    Az égi honra készít el.
    Ez csak a végső simítás
    A régi szíven, semmi más!
    Ez old fel minden köteléket,
    Ha a világ még fogna téged.
    Az Úr nem szűnik meg tanítani.
    Azért kell sok harcot vívni
    Idősen is, míg csendesen
    A szív az Úrban megpihen,
    S kész vagy az Ő kezéből venni:
    Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Tóth Árpád: Derűt dalolnék…

    Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
    Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
    És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
    A fák közt még kis, zöld napokat rezget,

    Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,
    Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,
    Opál színekkel lengve még az árnyon,
    Amely a lankadt lombokat belepte…

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Nagy Attila: Míg elszárad a fű

    Anyám, ki voltál, Anyám, ki vagy,
    Ajánlj be, kérlek, odafönt,
    Magamra ne hagyj!

    Ha szavad nem értenék
    Elbúsult angyalok:
    Semmint hogy vétenék –
    Karodban hallgatok.
    Mint eltévedt madarak,
    Az elvetélt szavak –
    Nem hozzák vissza
    Tavaszok, nyarak…

    Anyám, ha madrigál,
    Ha mozarti derű –
    Föld és Menny addig áll,
    Míg elszárad a fű!

    Anyám, ki voltál, Anyám, ki vagy,
    Ajánlj be, kérlek, odafönt –
    Magamra ne hagyj…

    Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig


  • Fodor Ákos: Impromtu hommage a Kavafisz

    Hedvignek

    Tegnapi terveidet töröld.
    A legszebbeket is. Azokat először.
    – Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád,
    s onnan ide törmelékek halmát miért cipelnéd?
    Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem? sosem.
    Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
    a leáldozott, gyönyörű nap után. Állhass tisztán
    a kelő elébe.

    Forrás: —

    !

  • Kaffka Margit: Fényben

    Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
    Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
    Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
    És ősz fejemmel magam maradok.

    Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
    A darvak búcsúzása idején
    Ráérek majd jövők titkát keresni,
    S borongva sírni emlékek ködén.

    De ki töpreng édes tavaszi reggel
    Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
    Mikor csillámos, szőke napsugárral
    Végigragyogja útját a jelen…

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Ady Endre: Adjon Isten mindenkinek

    Adjon Isten békét, kedvet
    Asszonyoknak, embereknek,
    Sok örömet mindenkinek,
    Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
    Gyönyörű-kék itt az Ég.

    Úgy szeretném megtalálni,
    Úgy szeretnék azzá válni,
    Kinek az élet teher:
    Az ember könnyen megy el.
    Gyönyörű-kék itt az Ég.

    Általadni úgy szeretném
    Sok hirtelen vágyam, eszmém,
    Sok drága kincset, nagyot,
    Amihez már vén vagyok.
    Gyönyörű-kék itt az Ég.

    Néha-néha szerelemmel
    Telik meg az ilyen ember.
    Néha-néha úgy megsajog,
    Más bánat, bú és más bajok.
    Gyönyörű-kék itt az Ég.

    Adjon Isten ifjúságot,
    Szabadságot, boldogságot,
    Egészséget, pénzt és hitet,
    Szerelmet, hírt mindenkinek.
    Gyönyörű-kék itt az Ég.

    Forrás: MEK

  • Hajnal Anna: Tavasz lesz újra

    Felhők vonulnak,
    de mögöttük ott a nap.
    Csak el kell hinni,
    hogy nem tűnt el.

    A föld mélyén rügyet álmodik a fa,
    a hó alatt már mozdul a zöld.
    Az élet sosem felejt el visszatérni,
    csak néha elbújik,
    amíg mi siratjuk.

    Tavasz lesz újra.
    Nem ugyanaz, mint tavaly,
    de tavasz –
    mert valakinek hinni kell benne.

    És ha nem maradt más,
    legyen az az ember én.


  • Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe

    Akit az istenek szeretnek,
    Örökre meghagyják gyereknek,
    Bizakodónak, nevetőnek,
    Az élet útja annak puha szőnyeg,
    Útravalója sugaras derű,
    Mely ólmot színarannyá aranyoz,
    Széppé a rútat, jóvá ami rossz
    És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
    Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.

    A világ annak micsoda?
    Mindennap millió új csoda,
    Sok tarka álom és kevés valóság.
    Tündérek és mesék víg birodalma,
    Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
    Amelyben minden alma aranyalma
    És az marad befőtt korában is,
    Játék az élet, élet csak a játék
    S élet, halál egyformán szép ajándék.

    Maradj gyerek te is hát kis leányom,
    Mosolygó lelkű, üde, friss,
    Maradj gyerek, szívből kívánom,
    Még nagymama korodban is.

    Aki ezt a verset írta
    Nem rigó és nem pacsirta,
    Csak aféle bölcs bagoly,
    Zord romok közt huhukol.