Cigarettám,
utolsó szál cigarettám,
piros parazsadra esküszöm,
nálam jobban nem imádott senki,
száz szeretőm sem kapott annyi
csókot,
amennyit te tőlem, bűzrudacskám!
Egyetlenem,
te drága köhögtetőm, te,
nézd riadt arcomat! Szívem üzent:
szűk alagútjain sunyít egy vérrög.
Alkalomra vár csak, alkalomra.
Ég veled hát,
nikotinok nikotinja, ég veled!
Jobb lábam immár a fájdalomé.
Bizony:
sántítva sántítok sétáimon.
Forrás: Lélektől lélekig
