„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak. Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: elengedés
-
Harcos Katalin: Vissza se nézz!
Még néha visszajár az emlék
és velem vagy olykor Kedvesem
csalóka álmaimban, s lennék
veled vágyón és szerelmesen…Olyankor érzem a fájdalmat,
amit a véglegesség jelent…
elzárkózásodat, és a szánalmat,
amit adni tudnál szerelem helyett.Vissza se nézz! Enyém az emlék.
Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz!
A tiedhez hasonló elmék
pályáján úgyis csak visszajutsz…Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem-
csak pályád ismétli majd önmagát.
Érzések nélküli életedben
jön majd, ki helyettem visszavág.Egyszer téged is elér –tudom-
a mindent elsöprő szerelem,
és akkor merenghetsz majd a múlton,
ha más játszik veled, mint te velem…Forrás: Lélektől lélekig
-
Koltay Gergely: Veled leszek én
Veled leszek én, mikor már nem is érzed,
Veled leszek én, mikor más mellett ébredsz!
Veled leszek akkor is, mikor főzöd a kávét reggel,
és áthúzol néhány dátumot, csak sírsz, bár tudod, nem kell…
Veled leszek én, mikor idegen lesz már minden,
Új arcok, új szerelmek, idegen új nevekkel,
S Veled leszek akkor is, mikor rájössz, minden rossz már,
De beletörődsz, hisz így kell legyen,
hiszen Te erre vártál!Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Veled leszek én, ha elfordulsz az utcán,
a tévedést, a zavart ne lássuk egymás arcán,
Veled leszek akkor is, mikor már nem is érzed,
más mellett alszol el, de az én fényképem nézed…Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Annyi mindent mondanék,
de nincs már több szavam,
annyi mindent mondanék,
de félek megzavar…Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Forrás: Lélektől lélekig
-
Medgyesi Gabriella – Tangó
Mikor magadra maradsz, szép leszel,
szeretnek majd és fölemelnek,
mert jó lesz szeretni majd, ha nem leszel.
Ülsz majd és bólogatsz,
szemed nyitva egy kicsit,
s dúdolva úgy emlegetnek,
mint akit visszahívtak sokszor,
de nem jött, nem érkezett meg,
s csak szólogatták egy közös néven nevezve,
de hiába várták nappal és hiába minden éjszaka,
tejet, bort, vizet hiába raktak, hiába raktak asztalára fényt,
s míg évek teltek el, nem mondta azt se: miért ne jönnék.De aztán hirtelen – csak annyi volt: fejet hajtottak itt,
felemeltek ott – székedben ülsz bólogatva,
szemed épp csak kitárva,
és mind beszélnek most, sírnak is talán,
hogy végre itt vagy, látogatsz, látogató csak, tudják,
de most már biztosan maradszegy kicsit. Mert ez jó, elég, mert
vártak és nézni most elég, hisz
szép vagy, erős és hallgatag, és
így szeretnek, csak így,
és mind beszél, beszél, beszél.De nem vagy ott, mert
nem leszel, addigra tudod, jó lesz szeretni majd,
mikor fölemelnek és szeretnek,
mert elég már úgy is, ha magadra maradsz.És mint képet a fehér falon, nézed őket
oldalra dőlve kicsit, keretbe rendezel, fényt mérsz,
és rögzítesz a megfelelő tekercsre,
és lejátszod újra és újra a filmet, mert lehet,
mert nincs rajta semmi,
te sem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Fodor Ákos – Morális örökmozgó
morális örök-mozgó:
amit nem emelsz
– szűntelen – süllyedLegyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kaffka Margit – Vihar előtt
Eredj hát, hogy ne lássalak soha!
Fellegbúvó csillag majd elvezet.
Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel!
Ne várnál mégis?… Nem, nem! Csak eredj!
Míg nálam itt időztél, más tanyákon
Mulasztottál más, édes perceket,
Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd!
Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt!
Pejkó, nyugodj! – Mit akar ez az állat?
Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől!
Mér tudna jobban emlékezni nálad?
Ez dörgés! Menten elered a zápor,
És hogy jutsz át, ha a patak megárad?…
Az ablakom majd utadra világol,
Csak menj!… Ne hidd, hogy meghalok utánad!Forrás: Lélektől lélekig
-
Dhammapada – idézet
„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.
Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”Forrás: Dhammapada
-
Andrássy Réka – Ne várj rám
Ne várj rám többé. Elfáradtam nagyon.
A világ végén ülök egy rozoga padon
és lábamat lóbálom a semmi felett.
Ülök itt magamban kettőnk helyett.Az ember nem felejt könnyen.
Mindig meglepődök, hogy van még könnyem.
Fázik a talpam, égeti a semmi.
Mégsincsen kedvem mozdulni, menni.Ringatózom, mint egy kisgyerek,
mellettem a Magány szendereg.
Hiányokat szuszog és hízik a fájó nincseken.
Félek, hogy felébred és a semmibe lök hirtelen.Forrás: Szeretem a verseket
-
Szepes Mária – Mágia
Akit birtokolva tartasz vissza,
elhagy tiltakozva, iszonyodva.
Nem megy el, ha nyitva a kalitka.Forrás: Lélektől lélekig
