Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: elengedés
-
Szepes Mária: Titkos kód
-
Desmond Egan: Ha
ha többé nem írok rólad
versikét lázas hangjegyeket se dalt
ha többé nem is gondolok rád
Rahmanyinovot se játszom mint hold-kába kamasz
ha többé a folyópartot se járom
semmibe meredve mint üres nyaraló
ha többé nem álmodom rólad
szemeddel se néz szemem s nem látlak mindenkiben
ha többé eszembe se jut
a hátsó szoba a sok tető meg alkony
fásult forgalom és fakadó szunnyadozás
ha többé már nem is kellesz
hát csak azért mert annyira meg akartam tanulni
gyakoroltam keserűn mint lemaradt futó
a soha többé semmivel se törődéstelső istenhozzádom ez
(Tótfalusi István fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
-
Puskin: Szerettem Önt
Szerettem Önt: s talán e mély szerelmem
A lelkemben nem hunyt egészen el;
De békéjét ne dúlja már fel ez sem;
Nem búsítom önt már semmivel.
Szerettem önt, némán, reményvesztetten,
Voltam szelíd, majd féltékeny s irigy –
Mély áhítattal, gyöngéden szerettem,
Ég adja, hogy más is szeresse így.Franyó Zoltán fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
-
Lesznai Anna: Halk kérés
Szerelmesem, ma el ne hagyj.
Fáradt ma csókot ringató karom;
És mellyel sebes szívem takarom,
Hogy meg ne lássad sok szavad nyomát,
Bágyadt kezem ma ölembe hanyatlott.Szerelmesem, csak ma ne menj.
Elült a vágyam és hívón utánad
Nem nyithatom ma ellankadt pillámat.
Könnyharmat nélkül kemény lesz az út,
Mely kedvesedtől elvezessen téged.Kérlellek, mint kérne anyád:
“Szebb időben tartsad utazásod,
Ne indulj ma – sötét az éj – látod.
Szívem mécsén ma fogytán az olaj.
Nem vethet fényt távozó utadra!Nem lelnél vissza, ha majd visszavágyol.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Sólyomfi Nagy Zoltán: Engedd, hadd történjen
Engedd, hogy az inged alá
könnyű szél befújjon
Hajad hosszú fürtjei közt
játékosan bújjonEngedd, hegyi patak vize
arcod megsimítsa
Mélyről bukkant hűvösével
lelked szomját oltsaEngedd kelő Nap korongját
szemedben csillanni
Tüzesedő vörös fényét
véredbe olvadniEngedd, hogy a föld alattad
támaszod lehessen
Lábad hóban, selymes fűben
útjára mehessenEngedd magad friss erdőben
szűz ösvényen járni
Nem gondolni semmire sem
semmire sem várniEngedd, szikla repedésén
ujjad mohát érjen
Szemlélni csak a világot
s hagyni, hadd történjenForrás: Lélektől lélekig
-
Kristina Calu: Szélnek eresztem
Szélnek eresztem a gondot,
hadd menjen világgá;
magamban azért imádkozom:
váljon otthontalanná…Szélnek eresztem a könnyet,
túl soká lakott nálam,
majd meglátogathat örömömben,
de ez az én házam, s váram.Szélnek eresztem a félelmet,
messzire kergetem,
legyen lelkem újra gyermek,
érzem: ez kell nekem.Szélnek eresztem a bánatot,
ne terheljen tovább;
holnaptól – ígérem – elhiszem,
hogy igenis léteznek csodák…Forrás: Szeretem a verseket
-
Dhammapada: Idézetek
„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak. Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Harcos Katalin: Vissza se nézz!
Még néha visszajár az emlék
és velem vagy olykor Kedvesem
csalóka álmaimban, s lennék
veled vágyón és szerelmesen…Olyankor érzem a fájdalmat,
amit a véglegesség jelent…
elzárkózásodat, és a szánalmat,
amit adni tudnál szerelem helyett.Vissza se nézz! Enyém az emlék.
Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz!
A tiedhez hasonló elmék
pályáján úgyis csak visszajutsz…Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem-
csak pályád ismétli majd önmagát.
Érzések nélküli életedben
jön majd, ki helyettem visszavág.Egyszer téged is elér –tudom-
a mindent elsöprő szerelem,
és akkor merenghetsz majd a múlton,
ha más játszik veled, mint te velem…Forrás: Lélektől lélekig
-
Koltay Gergely: Veled leszek én
Veled leszek én, mikor már nem is érzed,
Veled leszek én, mikor más mellett ébredsz!
Veled leszek akkor is, mikor főzöd a kávét reggel,
és áthúzol néhány dátumot, csak sírsz, bár tudod, nem kell…
Veled leszek én, mikor idegen lesz már minden,
Új arcok, új szerelmek, idegen új nevekkel,
S Veled leszek akkor is, mikor rájössz, minden rossz már,
De beletörődsz, hisz így kell legyen,
hiszen Te erre vártál!Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Veled leszek én, ha elfordulsz az utcán,
a tévedést, a zavart ne lássuk egymás arcán,
Veled leszek akkor is, mikor már nem is érzed,
más mellett alszol el, de az én fényképem nézed…Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Annyi mindent mondanék,
de nincs már több szavam,
annyi mindent mondanék,
de félek megzavar…Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy fáj, hogy elmentél…
Én soha nem kívántam, ne legyél másé, csak az enyém,
én soha nem kívántam, most mégis úgy érzem, kellenél,
úgy kellenél…Forrás: Lélektől lélekig
-
Medgyesi Gabriella – Tangó
Mikor magadra maradsz, szép leszel,
szeretnek majd és fölemelnek,
mert jó lesz szeretni majd, ha nem leszel.
Ülsz majd és bólogatsz,
szemed nyitva egy kicsit,
s dúdolva úgy emlegetnek,
mint akit visszahívtak sokszor,
de nem jött, nem érkezett meg,
s csak szólogatták egy közös néven nevezve,
de hiába várták nappal és hiába minden éjszaka,
tejet, bort, vizet hiába raktak, hiába raktak asztalára fényt,
s míg évek teltek el, nem mondta azt se: miért ne jönnék.De aztán hirtelen – csak annyi volt: fejet hajtottak itt,
felemeltek ott – székedben ülsz bólogatva,
szemed épp csak kitárva,
és mind beszélnek most, sírnak is talán,
hogy végre itt vagy, látogatsz, látogató csak, tudják,
de most már biztosan maradszegy kicsit. Mert ez jó, elég, mert
vártak és nézni most elég, hisz
szép vagy, erős és hallgatag, és
így szeretnek, csak így,
és mind beszél, beszél, beszél.De nem vagy ott, mert
nem leszel, addigra tudod, jó lesz szeretni majd,
mikor fölemelnek és szeretnek,
mert elég már úgy is, ha magadra maradsz.És mint képet a fehér falon, nézed őket
oldalra dőlve kicsit, keretbe rendezel, fényt mérsz,
és rögzítesz a megfelelő tekercsre,
és lejátszod újra és újra a filmet, mert lehet,
mert nincs rajta semmi,
te sem.Forrás: Lélektől lélekig
