Ryokan, 18. századi japán költő
évtizedeket töltött remeteként az erdőben,
és szenvedett a hidegtől, a magánytól,
az emberi tökéletlenségtől, az elmúlástól,
de mindvégig élvezte az élet örömeit:
a patak csobogását, a madarak énekét, a rizsbort, az alkonyt,
a héjából kibomlott gesztenye tapintását,
az esőcseppek gördülését a leveleken,
de jó volna,
ha én is sokáig meg tudnám őrizni e képességemet.
Forrás: Lélektől lélekig
