Vonatkupémban kiabálnak. A mezőkön csapzott-hajú, jókedvű, izmos emberek égfelé tárják karjukat. Mének robognak versenyt velünk, pattog az ostor a dombélen, barna rögöt szántanak, vetnek.
Zúg, rohan a vonat s lázas homlokomat neki feszítem az ablaküvegnek.
Nagyiklód, 1925. november 10.
Forrás: versekmindenkinek.hu
