(Kardos László fordítása)
Nem illek hozzád. Fejedelmi Szív!
Más a te sorsod, más az én utam.
Ha szárnyuk egymás mellett átsuhan,
ámuló szemmel néznek össze hív
angyalaink. Királynők kegye hív
vendégül téged, gondold meg, uram,
mesterhez illő fény vár magasan,
s izzóbb szemek, mint az én primitív,
könny-fényű pillám. Hagyj el, ne keresd
e fáradt, kóbor, koldus énekest,
akit az éj s egy ciprus árnya fed be, –
ragyogj a lámpák lángkörébe fenn –
fölkent homlokod s harmatos fejem
már csak a halál kapálhatja egybe.
Forrás: Lélektől lélekig
