Göncöl bakján Sinka István
a Tejutat ostorozza,
szilaj dühét szemlesütve
nyögi a Nagy Égi Puszta.
Pista bátyám! Cserdítsen le
ostorával a vén földre!
Vessen üstökös villámot,
a békásult hegytetőre!
Szúnyog zöngés lett az ének,
mocsárba fúlt a ballada,
himnuszokra teregeti mosott
rongyait a haza.
Csönd van az ereszek alján,
hallgatag a fecskefészek,
egy éjszakán alattomban,
megszállták a denevérek!
És a bojtár, akinek a
ballada izzott szívében,
ostoroz a Göncöl bakján
és mi itt vagyunk szegényen.
Sinka István! Égi Bojtár!
Éhes a nyáj! Hazavárunk!
Körülálljuk Égi Tüzed,
balladára lendül lábunk.
Forrás: Lélektől lélekig
