Reményből születtem,
forró szenvedélyből
Szerelem virágnak,
százszorszép meséből.
Anyám homlokáról
dőltek rám a fények,
sóhaja szellőjén
ringatott az ének.
Ringatott az ének,
meséről mesére,
úgy hittem, úgy tudtam,
sohasem lesz vége.
Nap Útján fény ölelt
felhőtlen volt az ég.
Lassan, észrevétlen
elfogytak a mesék.
Elfogyott a mese,
felfalta a világ
bezárta szirmait
a szerelemvirág.
Magamra maradtam,
csillag sem világít,
keresem a mesét
haláltól, halálig.
Forrás: Lélektől lélekig
