https://verskucko.com

Címke: érzékek

  • Tóth Árpád: Szédület

    Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,
    Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
    A színek selymét és a hangok ércét
    Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.

    Homályosan, mint félálom lidércét,
    Még sejtettem a süllyedő jelent,
    Egy kósza inger jött, de már nem érzék,
    Felfogták még, s nem tudták, mit jelent.

    Egy csöndes park előtt zsibbadtan álltam:
    Szelíd csoportban tündérképre váltan
    Leányok néztek rám – vagy rózsatők?

    Úgy éreztem, az ég vállamra reszket,
    S körültem csöndesen táncolni kezdtek
    Nőszagú rózsák s rózsaszagú nők.

    1915

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Rákos Sándor: Válasz nélkül

    Ismerek mindent, amit az öt érzék
    a világból gyönyörül közvetít.
    A látás rangos élményét ezerkép,
    a hallás borzongó örömeit,

    a bódult szaglást, a kéjes tapintást,
    az ízlelés hallatlan mámorát,
    az érzékek zenéjét, a szerelmet
    (gyerekszájjal megkóstoltam borát!),

    mindezt ismerem évről évre jobban,
    barátaim, csak egyet nem tudok:
    boldogságot, amely nem percre lobban,
    mely nem káprázat, ideg-állapot,

    hanem a lélek osztatlan derűje
    s örökké él, már túl az anyagon –
    van-e térképe, van-e iránytűje,
    hozzá vezetni van-e hatalom?

    Az érzékek bilincsét már levetné
    nagyobb kalandra szomjas szellemem:
    de a húson túl találok-e bármit,
    s ha nem – mi lesz velem?

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Somlyó Zoltán: Álmomban Afrikában jártam…

    Álmomban Afrikában jártam,
    szikrázó, dús mezőkön…

    A fák törzséből kaucsuk ömlött
    és tej zuhogott, csak szomjas szájra várt…

    És mentem meztelenül… a tikkasztó nap
    ruhát vetett rám sűrű hősugárból…

    És a vadállat szőre közt a villany
    szikrája fénylett álmatag szemembe…

    S itt minden: állat, növény, kő meg én,
    mind tudtuk, hogy mit hol kell megkeresni…

    Ím, itt a víz hűs kortya… itt a banán,
    itt meg a mézga, mindre rátalálhatsz.

    S a forró csendben, a hő némaságban
    mindennek hős, rikoltó szája volt.

    Szívükkel és szagukkal kiabáltak
    a dolgok ott, a mély kék ég alatt…

    Színek s szagok, mint élő transzparensek
    feszültek ott az éternek falán…

    Álmomban Afrikában jártam,
    s még vissza sem jöttem onnan talán…

    Forrás: Lélektől lélekig