Havas ág-bog, csipke-tüll,
benne már
fagy iszonyata kövül.
Varjú száll.
Október kering eképp
félelem
mássza emelet közét
körmösen.
Ahány sóhajt szül a csend,
mindegyik
október után eseng,
mért mulik?
Fák fogják a tél kezit,
hogyha jő,
s lesznek lépcsőházba vitt
tüzelő.
Ki már térdig hóban jár,
s boltba tér,
így kiált föl: “Mennyi nyár,
mennyi tél!”
Mennyi láb tipor a mély
hóba kinn,
hull a patákról fehér
kokain.
Ahogy csuklyából, ha folt
távozott,
nedves sója égből old
bánatot.
Fordította: Fodor András
Forrás: Lélektől lélekig
