Borisz Paszternak: Ez mind a tél

Havas ág-bog, csipke-tüll,
benne már
fagy iszonyata kövül.
Varjú száll.

Október kering eképp
félelem
mássza emelet közét
körmösen.

Ahány sóhajt szül a csend,
mindegyik
október után eseng,
mért mulik?

Fák fogják a tél kezit,
hogyha jő,
s lesznek lépcsőházba vitt
tüzelő.

Ki már térdig hóban jár,
s boltba tér,
így kiált föl: “Mennyi nyár,
mennyi tél!”

Mennyi láb tipor a mély
hóba kinn,
hull a patákról fehér
kokain.

Ahogy csuklyából, ha folt
távozott,
nedves sója égből old
bánatot.

Fordította: Fodor András

Forrás: Lélektől lélekig