A 14-es villamoskocsi
Be gyakran hoz most erre kifele:
„Új Szt. János-kórház, végállomás.”
Én csak átszállok ott. –
S átszálltál ott Te is.
Te is.
Vergődő szárnyad, szivárványos szárnyad,
Gombostűre szúrt drága lepke-lélek –
Ott vert még egy-kettőt – s elpihent.
Aztán elszabadult.
Átszálltál azután.
A Golgotáról a Tábor hegyére,
És nagypéntekről húsvét reggelére.
Új Szt. János-kórház, végállomás?
Nem. Csak átszállóhely.
Neked bizonyosan.
Hiszem.
Budapest, 1933. március 8.
Forrás: Versek mindenkinek
