Mit tehetek én
róla, hogy érdekel a test
és hogy a hús
úgy megérzi szépségeteket,
mint a halál
vagy az isten közelét?
Nézd, kedves, a lélek is
testben öleli meg a másik
lelket, amikor
barát barátot üdvözöl,
testben siratja elveszett
gyermekét az anya, s a hivő
az úrvacsora kenyerében
testileg akar
egyesülni az égiekkel.
Nem én akartam,
hogy így legyen,
nem én csináltam
az életet
s nem én csinálok
belőle bűnt.
Forrás: kötet
Vagyok az Egy s vagyok a Kettő
Vagyok a fa s a tűz-elem
Vagyok az íj s vagyok a vessző
Vagyok a jel s az értelem
Vagyok az öl s vagyok az ágyék
Vagyok a hüvely és a kés
Vagyok a test s vagyok az árnyék
Vagyok az áldozat s döfés
Vagyok a látás és a látó
Vagyok a dús és semmiség
Vagyok az oltár és imádó
Vagyok a kezdet és a vég.
Forrás: fordítás (Áprily Lajos)
(Farkas Árpád fordítása)
Jó volna öregen születni,
érkezni bölcsen a világba,
hogy sorsunk szálait kibontsuk,
hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
s bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.
Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
s mind tovább… kamaszokként esvén szerelembe,
gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
és mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem…
Forrás: Index.hu – Kedvesch versek
