Még sohase láttam igazán az arcát,
mert felhő az arca, ragyogó káprázat a napban.
Ő maga is felhő, és erdő a haja,
erdei lomb és széljárta bokor.
Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.
Erdő és bozót a kedvesem haja, a hangja szél,
és későn-nyílt virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a szeme, a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca, s a szava szél, mely lelkem fellegeit
kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
Forrás: Lélektől lélekig
