Ha életed már nem lehet olyan,
amilyennek szeretnéd,
próbálj legalább annyit,
hogy ne gyalázd meg, s tedd egészen tönkre
a zsúfolt társasággal, a divattal,
a lélekoldó, unott fecsegéssel.
Ne csoszogj a világ mögött,
és hadd, hogy úgy vonszoljon, mint a terhet,
ne kergesd el magadtól magadat,
ne vetkezz le mindent az ostobák
kedvéért, míg az összejövetelek
egymást kergető hajszáin
oly idegenné válik életed,
mint a más ember fonnyadt élete.
Faludy György fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
Thrák csikó, mit nézel engem ferde szemmel és gyanakvón?
Futsz előlem, szinte látni, sokra engem nem becsülsz.
Lásd be hát, ha én akarnám szép nyakadba vetni gyeplőm,
fékhez és kezemre szokva tartanál a cél felé.
Most a lágy füvön legelve könnyű kedvvel csak ficánkolsz,
míg hozzád való lovasra, majd ki megtör, nem találsz.
Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
A tenger. Hogy lett ilyen a tenger?
Éveken át a hegyekben tétlenkedtem,
elvakítottak a szentjánosbogarak.
Most a tengerparton várom,
hogy kikössön egy-egy összetákolt
tutajon valaki.
De hát elmérgesedhet a tenger?
Egyszer felszakította egy delfin,
majd egy sirály szárnyhegye.
És mégis édes volt a hullám,
mikor gyermekként belevetettem magam,
és akkor is, mikor legényként
a kavicsok formáját vizsgálgattam,
ritmusokat keresve,
a Tengeri Öreg szólt hozzám:
„Én vagyok a te földed.
Lehet, hogy senki sem vagyok,
de azzá változom, amivé szeretnéd.”
(Szabó Antigóné fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
J
Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.
A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen.
Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
(Részletek Tatiosz A szeretet kézikönyve című művéből.)
Forrás: Lélektől lélekig
Test, gondolj arra, ne csak, hogy hányszor szerettek,
ne csak az ágyakra, ahol hevertél,
de mind a vágyakozásra, mely érted
villámlott a megnyílt szemekben,
és remegett a hangban, s valamely
véletlen gátlás meghiúsította…
Most, mikor minden a mély múltban rejtezik,
úgy rémlik, mintha magadat mind ama vágynak
odaadtad volna akkor – mennyi villám!
Gondolj arra, hogy a rád néző szemekben,
hogy remegnek a hangban: test, emlékezz arra.
Forrás: Lélektől lélekig
