Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.
Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.
Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
– kastélyt vehettem vón –
gyertyám fénye árán.
Kastélyt vehettem vón –
Forrás: Lélektől lélekig
A gyertyában
leginkább
az a szép,
hogy lángját nem lehet
lejjebb-csavarni.
Feljebb sem.
Ahogy tud, ég.
S tudjuk, ebbe
bele fog halni.
A lámpa más.
A lámpa
máshogy ég:
lángja lélekként tud
felmagasodni.
Vagy pislákol koldúsmód.
Ez emberi tét.
Isten lecsavarja,
aki talmi.
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
