Boldog, akit pálinka butít,
boldog, kit a szépség
kápráztat, boldog mind, aki
csak részleteket lát. –
De ha anya
helyett egy isten
nyitotta föl szemed, akkor
a halálos éjben mindenütt
tűz, tűz lobog fel,
tűz, tűz kering
körötted és te mindenütt
őt látod, a mozgó
viperalángot,
a tüzet, amit
széthurcol a mozgó
ember a földön, a tengereken,
a parázsagyu gondot,
a tűzkigyókat
látod csak az éjben,
a mult s a jövő
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
gyujtogató parazsát, a tüzet,
a tüzet,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
a puskatűz aranyát.
Átkozott vagy,
ha látni tanultál,
átkozott vagy,
ha látod: a Sátán
mennyi szenny
tüzéből festi be a halál
gyászpompás keretei közé
Műremekét, az Életet:
jaj neked, aki látsz,
jaj, neked, Isten
látó fia, jaj,
mert bárhova fordulsz,
örökre előtted
az idő vándor falain
az Ember égő tárlata:
számodra nincs
butúlni ital, vakúlni szépség,
s üss bár karót boldogtalan
szemedbe, feléd
a végső éjszaka
egéről is az olthatatlan
tűzvész
rémült freskói lobognak!
Forrás: Lélektől lélekig
