Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
Forrás: Lélektől lélekig
„Senki sem magától lett olyan, ami.
Mind ezernyi más emberből vagyunk.
Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk
vagy bátorítóan szólt hozzánk,
része lett a mi karakterünknek,
gondolatainknak, és sikereinknek is.”
„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz,
és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak,
az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”
A szavak ereje lehet lágyan ringató,
mint tarka vadkacsák testét hintáztató tó
A szavak ereje lehet hűsen bársonyos,
mint vigasztalás, mely bánatban oly jóságos
A szavak ereje lehet hitet romboló,
és kétséget ébresztve viharként tomboló
A szavak ereje lehet népet felrázó,
és nemes célokra bátorítva buzdító
A szavak ereje lehet szellemi erőd,
mely jó kezekben, nemzeteknek adhat erőt
Forrás: Lélektől lélekig
