Csillogó, nehéz, aranyos övet
övezek én magamra
és leborulok az oltárköved elé
ó, küzdők
mezője ezer-hangú Magyarország.
Hogy amíg
nagy árnyékú pilláimat leásom:
az én két szemem
csak azt lássa itt,
hogy a Tető, az Isten és a Nyár
a te roppant öleidbe
már nagy szárnyakon sietnek.
Forrás: Lélektől lélekig
