Lélek, lélek, aki jobban fájsz és jobban szenvedsz, mint a
feledékeny test, mely sír, ha ütik, ujjong, ha becézik,
lélek, lélek, aki szívós konoksággal őrzöd jussod:
térben és időben messzi bánatokból gyűjtsz magadnak,
lélek, lélek, sose-képzelt órák mankóznak a percek
csöpp mankóin békességed alig-épült otthonába.
Harcra készülj, hegyes-éles fegyverekkel dúlni, ölni,
vagy a végtelen alázat titkait tanuld ki gyorsan:
sose képzelt órák jönnek, ne várd őket hüledezve.
Ha maradhatsz, maradj, hogyha meg kell halnod, halj meg szépen.
Lélek, lélek, építs vázat csillogó acélrudakból:
aki gyenge, összeroppan -, ritka most a jó szerencse.
Kezdj búcsúzni egyre-másra: ellenségtől és baráttól,
búcsúzkodjál, üresedjél, különülj el, szállj magadba.
Mint egy porcelán-golyó az út porához, e világhoz
úgy tartozz csak, sem tetőled, sem tehozzád ne szaladjon
kapcsoló-szál. Lélek, lélek, különülj el, szállj magadba.
Sose-képzelt órák jönnek: még több lesz a vér a földön.
Ha te ölsz, hát egymagadra vedd a haldokló vak átkát,
hogyha téged ölnek, senki ne boruljon gyászba tőle.
Lélek, lélek, légy kegyetlen önmagadhoz, hogy kegyes légy
máshoz, és máshoz kegyetlen, hogy kegyes légy önmagadhoz:
sose-képzelt órák jönnek, álnok álarc födi arcuk,
készülj, lélek, ha lerántják, nézésüktől ne meredj meg.
1944
Forrás: Lélektől lélekig
