https://verskucko.com

Címke: helytállás

  • Grandpierre K. Endre: Magyar mesehősök

    Körém szerelmesem bársony-tűzselyem
    védőrácsot fon.
    S bekerítve életemet, űzve bűnt, bajt, förgeteget,
    anyaként őriz engem.
    Pedig hasonlott világban
    földönfutóvá kell lennem,
    jajgó árvává kell lennem.

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Számon az ige káromlás,
    töprengésem világomlás,
    mélységrianás a csendem,
    tunyaságom, szelídségem,
    rossz batyuként le kell tennem.

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Nem ülhetek tehetetlen,
    nem hihetek csak a tettben,
    s ha éjfélt ütnek az órák,
    ordassal kell verekednem.

    Győzhet-e a jó a rosszon,
    Sátánfajzaton ősjóság,
    álarcos, titkos bakóin
    mosolyával tündérország?

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Misztrál: Magyar mesehősök (2006.)

  • Sinka István: Sötét esztendők

    Csillag voltam előbb,
    aztán gyermek lettem,
    s gyertyaként a szívem a
    tenyerembe vettem.

    Sötét esztendőkben
    úgy néztem a tájat
    s Isten simogatta
    gyönge kis gyertyámat.

    Ment előttem farkas,
    jött utánam bárány,
    – kastélyt vehettem vón
    gyertyám fénye árán.

    Kastélyt vehettem vón,
    nem vitt rá a lélek.
    Végtelenből így is
    végtelenbe érek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Önarckép

    1953–1964

    Madárnak kellett volna lennem.
                        és elröppennem
    De kő vagyok, ólommal erezett.
                        Ólomszárnyon lebegek.

    *

    A mézem is – darázsgyüjtötte méz.

    *

    Hiába intem magam bölcsességgel,
    hogy legyen elég a pillanat terhe,
    mikor egész multam s egész jövőm
    hegyes szögekkel a szívembe verve.

    *

    Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
    Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
    Mert alig van biztosabb erőforrás,
    mint a legyőzött félelem.

    *

    Meghajszolt állat, elbotlik a test,
    az értelem kibúvókat keres,
    de míg lendülne hajdan büszke szárnya,
    belátja már, úgyis minden hiába.

    *

    A pokol tornácára vettetett,
    helyük nem találó lelkek közé.
    Bűn nélkül mondtak rá ítéletet.
    Nem pörölt. Hagyta, hogy megkötözzék.

    *

    Vaskorban éltem. Éles pengék
    hasogatták födetlen mellemet.
    Bocsássatok meg, kik megöltetek –
    ha bocsánatos bűn a bűntelenség!

    *

    A soha-meg-nem-alkuvás
    dühét-gyönyörét
    karszti bokrok
    tőletek tanultam.

    *

    Elszántan, mivel minden perc utolsó,
    papírlapnak feszül a homlokom –
    így építem föl sorsomat soronként.

    *

    Az örökifjú, meztelen égbolt
    borul az ember vágyai fölé.

    *

    Szívemet már megigazítsd,
    félelmeimet elcsitítsd.
    Partodon, melyet béke csöndje mos,
    lehessek végre otthonos.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Üzenet az erdőből

    Távoli fények
    Lobogó lánggal égnek.
    Távoli égen
    Lefut egy csillag
    – hulló csillag –
    Úgy mint régen…

    Te sose félts, tudd meg:
    Minekünk ezer életünk van,
    Itt ezer szív egyszerre dobban,
    S az öklök kérges erdeje
    Markolja fegyverét:
    Lesújt vele,
    Hát sose félts!… és sose sírj…
    Hidd el, hogy ezer életünk van,
    S ha vérünk egyszer tán kibuggyan,
    Dús fű terem belőle és virág.
    És nő bozót és a bozótban fegyver,
    S megvédünk minden talpalatnyi földet
    Puskával, késsel, ha kell puszta testtel.
    Hát sose sírj… és sose félj…

    Forrás: Lélektől lélekig

  •   Dsida Jenő: Tekintet nélkül

    Be kell látnunk:
    Ha kérdeznek, becsületesen
    felelni kell.
    A harcot becsületesen
    fel kell venni,
    az úton becsületesen
    végig kell menni,
    a szerepet becsületesen
    el kell játszani,
    keményen és tekintet nélkül.

    A kapuk mögül ebek vicsorognak,
    az ablakokból kiköpdösnek
    és röhögnek.
    Száz közbiztonsági gócpont
    adja ki az elfogatási parancsot.
    Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
    súlyos, vérező kövek,
    de néha röppen sóhaj is,
    szeretet is, rózsa is.

    És este a tűzhely mellett,
    vagy szuronyos zsandárok között
    hátrakötött kézzel,
    mégis mondogatni kell
    a fellebbezhetetlen,
    sziklakemény,
    erősítő,
    vigasztaló
    igét:

    Krisztusnak és Pilátusnak,
    farizeusoknak és vámosoknak,
    zsidóknak és rómaiaknak
    egyformán szolgálni
    nem lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig