Csend. Nem zavarja semmi sem.
Árnyék suhan a kék vizen.
Bús gondolat – tévedt madár –
Rajzolta röptiben.
Bús gondolat, mely újra visszatér,
Bús gondolat, mely elgyötör, kisér:
Örök hajszában élve élni,
Harcolni semmiért.
Célt, célt, teremtő Istenem!
Célt, célt, mely ihlet, tűzz nekem.
Ne kóboroljak ebként utamon,
Megtörten, hitlenen.
Mondd: gyűrű vagyok a vizen,
Mely célodat tovább viszem
S a messze ködlő végtelenben
Eloszlik – semmi sem.
Mondd: por vagyok, mit szél vihet,
Por, melyből trónod építed.
De mondd! A lelkes porszem
Kér – önts belé hitet.
Csend. Nem zavarja semmi sem.
Csillagfény reszket a vizen.
Isten – lényednek egy sugára –
Te vagy a cél, hiszem!
Forrás: Lélektől lélekig
