Címke: ihlet

  • Ady Endre: Találkozás Gina költőjével

    Hahó, éjszaka van,
    Zúgó vadonban őrület – éj,
    Hahó, ez itt a vaáli erdő:
    Magyar árvaság,
    Montblank – sivárság,
    Éji csoda és téli veszély.
    Hahó, a lábam félve tapos:
    Amott jön Gina és a költő
    És fölzendül a vad iharos.

    Csont – teste vakít
    A nagyszerü vénnek,
    Ginát vidáman hozza kezén,
    Hahó, Gina él.
    Engedd a kezedről:
    Ez az én asszonyom,
    Az enyém.
    És zúg az erdő, Gina remeg.
    Léda. Kiáltok.
    Léda. És néz reám
    A csontváz – isten, lelkemnek atyja,
    Néz és nevet.
    Fölém mered csont – karja
    A homlokomig, simogatón, felém
    És az erdőn kigyullad a fény.

    Hahó, száll Léda, Gina fut
    S a fák közt az örök egyedülség
    Bús, magyar titka zúg.
    Hahó, őrület – éj.
    Szent csont – lábakhoz
    Vergődve esem
    És zúg az erdő sorsot – hirdetőn,
    Félelmesen.
    S homlokomon simogat kezével
    A Montblank – ember,
    Én szent elődöm, nagy rokonom
    S itt érezek
    Egy szent kezet azóta mindig,
    Egy csont – kezet
    A homlokomon.

    Forrás: www.eternus.hu – Ady Endre versei

  • Nagy László, Tűz

    Tűz,
    te gyönyörű,
    dobogó, csillag-erejű,
    te fűtsd be a mozdonyt halálra,
    hajszold, hogy fekete magánya
    ne legyen néki teher,

    tűz,
    te gyönyörű,
    ihlet, mindenség-gyökerű,
    virágozz a vérző madárban,
    égesd, hogy a sorsot kimondja,
    nem a hamuvá izzó csontja,
    virrasztó igéje kell,

    tűz,
    te gyönyörű,
    jegeken győztes-örömű,
    ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra,
    lélekben szakállasodva,
    hűlve latoló józanságban,
    ahol áru és árulás van,
    öltöztess tündér-pirosba,
    röptess az örök tilosba,
    jéghegyek fölé piros bálba,
    ifjúság királya,
    tűz!


    ,

  • Várnai Zseni: Az időm sürget

    Ha le nem írom, elszáll a gondolat.
    Ha el nem fogom: az ihlet elrepül,
    mint felhő, amely fölöttem göndörül,
    mint szellő, ahogy elsuhan az éjben.

    Időm sürget: – Ne tétovázz hát tétlen,
    csak írd, amit az éj sugall neked,
    míg ébren virraszt nyugtalan szellemed…
    adj jelt, míg éled a percnyi életed!

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu