Az leszek, amivé ti tesztek,
ellenségeim, ti neveltek!
A hazugság s gazság, amit
tűrnöm kell, mind csak kitanít;
ti magatok készítitek
iszonyú fegyvereimet.
Nem vagyok már a régi jámbor,
ki félt a saját igazától
és hogyha kés szaladt belé,
sírt s vérzett, de csak befelé,
vér s könny másra kell már nekem
s én mindenre emlékezem.
Tudod, mit tettél velem… akkor?!
Emlékezz, gaz, s irtózz magadtól,
irtózz, bitang: bűnöd tovább
nőtt a néma éveken át
és amit törleszteni kell,
már sokakkal számolod el!
Hiába az erőd, a pénzed,
én több vagyok s messzebbre nézek,
még tűrök és még hallgatok,
de már nem vagyok rabotok,
kínom már nemcsak az enyém,
egy egész ország vagyok én.
Még várok, még csak készülődöm,
akarom, hogy a béke győzzön,
de ha kell, a fegyveretek,
az fordul már ellenetek:
sorsotok lesz, amivé tesztek,
vigyázzatok, mert ti neveltek!
Forrás: Lélektől lélekig
