Van kéz, oly finom, hogy biztosan és szép
rendben szétszedi az agy tévedését,
és olyan erős, hogy nem is remeg,
mikor a nyomorultra dob követ?
Ki meri mérni vak dühét a vérnek,
a nem-felejtett szót, az ifjú lélek
tolvaját, amely szívós gyökeret
ver bele, s hajt előítéletet?
Te, boldog ember, ki fényben születtél
és jámbor kéz ápolt védence lettél:
tilos ítélned, mérleghez ne nyúlj!
hagyd a követ, saját fejedre hull!
Szabó Lőrinc fordítása
