Mint hegedűszó, jajgat az orkán.
Lánykának hűvös mosolya hull rám.
Kéklő szemétől mért megijedni?
Sok minden kell és soha semmi.
Távoli fény, mi, annyira mások,
vénen nézem a fiatalságod.
Ifjaknak jókedv, vénnek az emlék.
Hófútt éjeken vad zuhatag tép.
Sorsomat zengi hegedű-orkán.
Szívre havazva hull mosolyod rám.
Erdődi Gábor fordítása
Forrás: Lélektől lélekig