https://verskucko.com

Címke: Juhász Gyula

  • Juhász Gyula: A Caruso

    Mikor Pesten a Caruso,
    A szívnyúzó amoroso
    Énekelt,
    Lipótváros lánya, nője
    Mind szívgörcsöt kapott tőle,
    Rémeset.

    A férfiak persze szidták
    A pocakos tenoristát,
    Aki csak
    Azzal hat, hogy magas Céket
    Jól kibúgat, jól kibéget,
    Jól kiad.

    De fordul a sors kereke,
    Tenorista is bereked
    És befagy;
    Megszökött ma felesége, –
    Ó irgalom magas Céje
    El ne hagyj!

    Már ezután van reményem,
    Hogy nemcsak borbélylegényben
    Hisz a nő,
    S bár a műfajom csak líra,
    Akad nékem is egy igaz
    Szerető!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Aktuális strófák

    Múltkoriban a Barkóczy
    Nem akart fölállni,
    Azt mondotta a törvényre,
    Hogy az lári-fári.

    Mostan meg egy polgármester
    Nem akart fölállni,
    Hogy zengett a Gotterhalte:
    Császári-királyi!

    Mi is ezen sírnivaló,
    Könnyű kitalálni,
    Ez a magyar politika:
    Elállni, felállni!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Az időnek

    Idő, örök öreg, ki messze, fenn
    A végtelen szikláján ülsz magad
    S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
    Hogy az eón, az év, a nap halad.

    Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
    A vér és víz hogy árad és apad,
    Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
    S hogy múlik el világ és pillanat:

    Idő, örök öreg, mi lenne, mondd,
    Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
    Nem lankadó játék megállana:

    A hulló őszi lomb a lomha légben
    S az elmúlás halálhozó ködében
    Szívemből szálló sóhaj dallama?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Ez a föld…

    Koldus vagy és paraszt vagy: itt maradsz.
    E föld örökre altatón maraszt,
    E föld, amelyből nincsen egy rögöd,
    Csak gúny és vád, örökös örököd.

    Itt bújdokoltál hosszú éveken
    Nehéz robotban, messze végeken,
    Tanítva és tanulva éjt, napot,
    Megsüvegelve urat és papot.

    És álmodoztál Párizsról, a vak
    Végvári éjben, őszi ég alatt
    És Pestig sem jutottál el, szegény,
    Fáradt, kopott, dalos vándorlegény.

    Már itt maradsz e földön, föld alatt.
    Még könnyed és pár versed megmaradt,
    Ha sanda szem rád görbén néz talán,
    Megbékél pár szív a szíved dalán.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula: Alvó erdő

    Alvó erdő szépe,
    Szívem, aludni jó,
    A hold virraszt az éjben
    És csillag ég az égen,
    Millió.

    Alvó erdő szépe,
    Szívem, el ne feledd,
    Hogy várni kell az éjben,
    Fehéren és kevélyen
    Herceget.

    Alvó erdő szépe,
    Szívem, maradj magad.
    Azért neked ragyognak
    A csillagok s dalolnak
    Madarak!

    Alvó erdő szépe,
    Szívem, ne menj tova,
    A magány a te kerted,
    Ha évek is a percek
    S ha nem is jő a herceg
    Tán soha!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: A bölcs

    Nyugalmas, tiszta szemmel nézni mindig
    A háborgó és mulandó világot,
    Az örök törvényt betartani sírig,
    Spinóza, ez volt a te hivatásod.

    Boldog bölcs, kinek állandó szerelme
    A gondolat, kiben ott él az Isten,
    Téged nem rendített jó, bal szerencse,
    Te tudtad, hogy a vándorutad itt lenn

    Örök körökbe tart és mint a gyémánt
    A porban, egyszer fölragyog a lélek
    És kiszabadul majd a gondolat.

    Boldog bölcs, eltűnődve nézek én rád,
    Ki úgy díszítéd föl magányodat,
    Hogy gazdagabb volt, mint ott künn az élet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Fotografiák

    Én úgy szerettem rendezgetni őket
    Fekete album szürke erdejében,
    Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert.

    Ó arcok, amint némán, egyre néznek,
    Örökre néznek és a végtelenbe,
    Mert ide lopta őket egy igézet.

    A földi másuk jár, kél, tova, messze.
    Tán hervad, mint a dérvert őszirózsa,
    Vagy melegíti őt napod, szerencse.

    Itt mindig így maradnak mosolyogva,
    Vagy mindig mélán komolyodva néznek,
    Amíg pereg, pereg a homokóra.

    És rám köszönnek ők is, kik nem élnek. …

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula: Öreg színész

    Még ruganyosan jár-kel a színen.
    Hány éves, azt nem tudja senkisem.
    A maszkja még, ha úgy kell, fiatal
    S maradt számára is még diadal.

    Az öltözőben sokszor elmereng,
    Hogy hova tűnt a régi regement?
    A régi tapsok forró zápora
    Az ő fejére nem hull már soha.

    A régi cimborák és szeretők
    Nyugdíjba vagy a sírba mentek ők.
    A régi koszorúk babérja int,
    De nem találja régi álmait.

    Az élete lejátszott, únt szerep
    S a nagy süllyesztő egyre közelebb.
    Az örök súgó azt susogja: Csend!
    S négy deszka közt pihen meg odalent!

    Forrás:

  • Juhász Gyula: Szép volt

    Lopott fények: én tőletek tanultam
    Szeretni a nagy, örök fényeket,
    Hazug napok ragyogták be az útam,
    De mégis fénytől voltam részeg
    És beteg.

    Lopott fény, áldott légy, ó szerelem,
    Mely egy hazug nő szőke haján égett,
    Mely sok sírást és dalt hozott nekem
    S tragédiát, melyen kacag, aki
    Nem ért meg.

    Lopott fény, áldott légy, dicsőség,
    Mely ifjúságom távol havasán
    Csillogtál néha, mint hideg meddőség,
    Hiú fény, elvesztél és itt maradt
    A magány.

    Lopott fények, ó mégis áldva áldom
    A színpadi lámpák tört sugarát
    És melegszem sok izzó, régi lángon.
    Ó Anna, ó Hír, én két csalfa párom,
    Hadd gondolok mégis dalolva és
    Sírva rád!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Párbeszéd

    A műveletlen Afrikában,
    Hol sivatag van és vadon,
    E jubiláris alkalomból
    Eszmét cserél két vén majom.

    – „Mester, ma ünnepelni illik,
    Darwin barátunk napja van.
    Ő mondta ki, hogy minden ember
    Olyan majom, akár magam!”

    – „Na hallja, elvtárs, hogyha önnek
    Ez hízeleg, úgy mondhatom,
    Hogy szerfölött tévedni tetszik,
    Sőt, ami több, ön nagy majom!”

    Forrás: Lélektől lélekig

    J