https://verskucko.com

Címke: Kassák Lajos

  • Kassák Lajos: Szerelem, szerelem

    Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
    Ülj hát le, galambom, úgy, mint otthon,
    még otthonosabban, mert apa nélküli és anya nélküli ez a ház,
    és ez a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.
    Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt,
    és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
    Egész nap dolgoztam, és lásd, most a tiéd vagyok.
    Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?
    Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt
    blúzodat,
    bő szoknyádat és vastag, téli harisnyádat?
    De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy,
    s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: MAGÁNYOS FA A PARTON

    Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél,
    egyedül állok itt, akár az elátkozott,
    s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki,
    miket tagjaim remegései kísérnek.
    Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
    testvéreim, hozzám hasonló valamennyi,
    örömük és bánatuk olyan, mint az enyém,
    összedugtuk fejünket, s száz erős karjukkal
    megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt,
    és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

    Miért ily haragot tartó felettem az ég,
    gyökereim miért tengnek a málló homokban?
    Lám, egyik évszak elvonul a másik után,
    és megvénülök majd anélkül, hogy egyszer is
    vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
    Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
    Olykor benézek a ringó folyó tükrébe,
    s látom, nem kellhetek én már többé senkinek,
    csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között,
    s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Viráglegenda

    Kertünkben már alszanak a virágok
    langyos szellőben és holdfényben alszanak.
    ha elég bátorságom lenne hozzá
    leszakítanék egy violát, hogy reggel
    színnel és illattal keltsem kedvesem.

    A hold muzsikája szól a kert felett
    s közben, mintha aludnának virágaink.
    Aztán látom a függöny résein át,
    egy kibomlott rózsa leszakad az ágról
    s mint a madár, átszáll a szomszéd kertbe.

    A hold ekkor éppen előttem úszott
    s Szent Dávid, kit mindnyájan nagyra becsülünk
    letette hegedűjét és egy kancsót
    nyújtott felém a messzi ég küszöbéről.

    Igyál, mondta. Nem. Aztán mégis ittam
    és egészen elfelejtettem kedvesem.
    Óh, a virágok már mind szárnyra keltek
    s míg részeg voltam, döntöttek sorsom felett.

    Forrás: Kassák Lajos versei.

  • Kassák Lajos: Esti meditáció

    Megtermékenyítettél tűz
    megtermékenyítettél víz
    megtermékenyítettél
    látott és láthatatlan világ
    hogy magamba zártál.

    Kagyló vagyok
    gyöngyök szülője és őrzője
    torony vagyok
    harangozok és világítok
    kereszt vagyok
    az országúton
    jelképe életnek halálnak.

    Ne tagadj meg föld
    boruljatok rám csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kassák Lajos: Szerelem és játék

    Bezártalak
    hogy ne lássalak.
    Ha látlak
    megáll szívverésem
    félek hogy a szívedet elérem.

    Rózsatőt ültetek
    ablakod alá
    s ha jönnek a hajnali szelek
    leválik rólad
    álmod gyönge héja
    két nagy szemeddel
    láthatod
    a rózsa szirma
    a hajnal is
    én vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Monoton

    Eső esik,
    esik az eső,
    mintha
    opál gyöngyök
    hullanának
    az ég
    fekete kötényéből.

    Esik az eső,
    esik,
    esik,
    esik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Kezem a kezedben

    Hallod? Ez az a szél
    mely kitépi a fák gyökereit
    de ez a szél gyönge ahhoz
    hogy elszakítson bennünket egymástól.

    Te az én lefejthetetlen húsom vagy
    s az én vérem forr a te ereidben.
    Hiába jön felénk barát vagy ellenség
    nincs aki elrabolhatná a te ajkad
    az én ajkamtól
    nincs, aki kiáshatna engem
    a te nagyon mély szemeidből.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – A békesség órái

    Mégiscsak te vagy az, akit kerestem
    Ahogyan itt ülsz mellettem a homályban
    nagyon nekem valónak érezlek.
    Örülök beszéded ibolyakék dallamának
    bár én inkább szótlan természetű vagyok.
    De gondolom egyazon törzs hajtása
    ez a két ág.
    Boldogtalanabb lennél nélkülem
    s én szegény árva lennék nélküled.

    A négy fal között élünk
    mint két örökzöld
    egy cserépben.
    Olykor beszáll hozzánk
    egy csodálatos madár
    s mi hallgatjuk.

    Forrás: Lélektől lélekig