Mert vannak, akik nincsenek,
vannak, kik találnak kincseket,
vannak semmik és mindenek,
vannak csókok, vannak ölelések,
vannak érintések, vannak kések,
vannak madarak fészek nélkül,
vannak fészkek madár nélkül,
van aki haragszik, van aki békül,
van aki képes fölrepülni az égig,
vannak szép álmok is, ébredésig…
Forrás: Szeretem a verseket
Mennyi élet, mennyi sors,
jutott a földön,
mennyi kósza gondolat,
amíg versemet költöm.
Volt boldog gyermekkor,
volt szárnyaló remény,
voltak lángoló szerelmek
ifjú korunk egén.
Mennyit vágytunk utunkon
a szépre, a jóra,
mennyi álmunk volt, ami
soha nem vált valóra.
Forrás: Szeretem a verseket
Látod, lassan elhervad
odakinn minden virág,
úttalan kóborlókkal
telik meg a világ…
Néma a telefon is,
hiába zihál a szív,
kire minden nap várunk
többé soha nem hív…
Látod nincs több ölelés,
a vágy hiába éget,
elvesztettük a jövőt,
a végső menedéket…
Hiába reménykedtünk,
hogy ne félj, minden rendben,
már egyedül kuporgok
a csóktalan csendben…
Forrás: Szeretem a verseket
Látod, lassan elhervad
odakinn minden virág,
úttalan kóborlókkal
telik meg a világ…
Látod már sosem terem
több tiltott gyümölcs a fán,
csak a képek maradtak
emlékeink falán…
Látod nincs több ölelés,
a vágy hiába éget,
elvesztettük a jövőt,
a végső menedéket…
Hiába reménykedtünk,
hogy ne félj, minden rendben,
már egyedül kuporgok
a csóktalan csendben…
Forrás: Index.hu – Kedvesch versek
