Halott madár a vízre szálló álom
és átkok burka minden sebre égő ír,
hajó feneklik meg a bújt korallon,
akár egy lékelt és lehorgonyzott manír.
Még körbe jár a hasztalan idő, amíg
csak varja ül a szélnek kókadt fákon,
de készülődik és elérhet hajnalig
a kín, ha érte küld hajókat Kháron.
Harangot önt a csend, vitorla szárad –
és így marad a röptös vágy magára.
Egy kósza fényt, egy csillagot talál-e,
ha meg se csobban már a partot érő est –
vagy jobb, ha tudja: nincs több „navigare”,
halott madárral nincsen több „necesse est”.
Forrás: Lélektől lélekig
