Olyan szép, olyan egyszerű,
Olyan áttetszően tiszta,
Szemében ott a létezés
Megfejthetetlen titka.
Most nem tudom, hogy mit tegyek,
Csak állok, mint egy bálvány,
Mert félek, hogyha mozdulnék,
Eltűnne, s nem találnám.
És siratnám, mert elveszett,
Míg élek… ezt a percet,
De adtál nekem szavakat,
Hogy én is szárnyra keljek!
Hogy elrepülhessek veled,
(Mert létezik varázslat!)
S te visszajössz, mert elhiszed,
– Hogy én is visszavárlak!
Forrás: Lélektől lélekig
