Téve hosszu, terhes útat
– Melyet a szél is megúnhat, –
Kikeletkor megjövétek!
Rongyos, szennyes volt a fészek…
Ezt a dolgot hozni jóra:
Volt az első, – fecske, gólya!
Ülni aztán a tojáson,
Lesve, várva, hogy kivágjon;
Majd nevelni a családot,
Mely öt-hat tagból is állott,
Védeni, gondoskodni róla:
Munka volt az, fecske, gólya!
S a kicsinyek hogy kiszálltak,
Vége lőn az enyhe nyárnak:
S mig a haraszt meg nem csördűl:
Utra keltek seregestűl.
No biz ezért, fecske, gólya!
Ide se jöttetek volna!
Forrás: Vers mindenkinek
