Egyszer majd visszanéz. S akkor döbbenve látja,
hogy aki űzi őt, segítségért eseng,
feldúlt az arca és nehezen bírja lába
a terhelést, amit az üldözés jelent,
szemében megfakult a rőt harag, a keble
kifulladtan zihál s nem bosszúért liheg,
lám ütésre emelt kezeit védekezve
kapja maga elé és szűköl, mint az eb.
S akkor az üldözött megfordul, visszalépdel,
majd megadja magát annak, akit akár
meg is ölhetne. Ám az önvédelmi kényszer
múltával nem jogos az indokolt halál –
kezét feltartja hát, arra késztetve roskadt
ellenfelét, hogy úgy végezze be, ahogy
a gyengült bacilus, mely kórt már nem okozhat,
de mint oltás, a kórt legyőzni hivatatott.
Nincs nemeslelkűség. Csupán kifáradás van
és lélek-ismeret. (Nem lelkiismeret.)
Mindenki üldöző s üldözött a világban,
hisz sír az is, aki utoljára nevet.
Forrás: Lélektől lélekig
