Beszéljünk arról,
ami van s ami nincs,
a jelen időről,
a gerincfájdalomról,
a nikotinmérgezésről,
az elkurvult barátokról,
a kialvó érdeklődésről,
erről a pocsolya létről,
melyben nincsen áldozat,
csak fürge gyilkosok,
méregetjük egymást
pojácák és balekok,
farsangi maskarában,
szerepet játszva, hazudozva
egymás iránti megbecsülésről,
közös célról, egyebekről,
lányok szoknyája alá bekukkantva,
szerelemről, örök hűségről,
pedig minket is anya szült,
s mielőtt még élve megbüdösödnénk,
vagyis hát mielőtt a testszag,
testünk szaga észrevétlenül
s mégis rohamosan fölerősödne,
szeretnénk találni vagy hallani
valami elfogadható magyarázatot,
valami hihető mesét,
mint a kisgyerek egyedül,
amikor fél a sötétben,
de nincsen semmi megnyugtató,
csak a mások szenvedése,
önzése, ügyeskedése látható,
csak az elvadult, magányos arcok
úszkálnak ebben a közönyös forgatagban,
távolodnak és közelednek egyre,
csoportokba verődve hadonásznak,
aztán szétválnak ismét reményüket vesztve.
Forrás: Lélektől lélekig
