Címke: megzenésített vers

  • Grandpierre K. Endre – az elfeledett Grandpierre – Életrajzi szilánkok

    Kolozsvári Grandpierre Emil: 1907–1992 Grandpierre K. Endre, eredetileg Kolozsvári Grandpierre Endre: 1916–2003 ugyanannak a francia–erdélyi eredetű Grandpierre családnak két külön ágához tartoztak.

    Grandpierre K. Endre, eredeti nevén Kolozsvári Grandpierre Endre 1916. október 6-án született a délvidéki Hódságon, és 2003. július 17-én hunyt el Budapesten. Író, költő, gondolkodó és történeti tárgyú művek szerzője volt.

    Nevét könnyű összetéveszteni Kolozsvári Grandpierre Emilével, pedig két külön alkotóról van szó. Grandpierre K. Endre költői munkássága ma jóval kevésbé ismert, mint történelmi és magyarságkutatással foglalkozó írásai. Verseiben gyakran jelenik meg a magyar múlt, a mesei hagyomány, a nemzeti sors, a szerelem és az ember erkölcsi felelőssége.

    Történelmi regényt is írt: Az ördög apostolai Zrínyi Miklós ifjúkorát és küzdelmeit idézi fel. Ismertebb történeti munkái közé tartozik a Királygyilkosságok, az Anonymus titkai nyomában és a Történelmünk központi titkai.

    A Magyar mesehősök című versét a Misztrál együttes zenésítette meg. A költeményben a magyar mesék hőseinek küzdelme a mai ember erkölcsi helytállásának jelképévé válik: a beszélőnek el kell hagynia a védelmet nyújtó biztonságot, hogy szembeszálljon a rosszal.

    Grandpierre K. Endre fiai szintén művészi és tudományos pályát választottak: Grandpierre Károly festőművész és költő, Grandpierre Atilla pedig csillagász, író, költő és a Vágtázó Halottkémek alapító zenésze.

  • Zelk Zoltán: Micsoda madár

    Jaj, a szelek drótsövénye
    szét ne szedje már,
    földet érjen, megpihenjen
    ez a zöld madár.

    Előbb ágra száll,
    aztán gyöpre száll,
    zöld erdőben, zöld mezőben
    sétál a madár.

    Micsoda madár! micsoda madár!
    kék a lába, zöld a szárnya,
    fűhegyen megáll.

    Idegen a táj,
    továbbmenne már,
    véres még a bóbitája,
    tolla csupa sár.

    Ne menj el, madár,
    kilobban a nyár,
    sárga pernye hull a fákról,
    füstöl a határ.

    Nem megy a madár,
    marad a madár,
    sűrű eső lesz a rácsa,
    ketrece a táj.

    Holnap őszre vál’,
    aztán télre jár,
    fehér fák közt, hómezőben
    sétál a madár.

    Micsoda madár! micsoda madár!
    kék a lába, zöld a szárnya,
    dér gyöngyén megáll.

    🎵 Hallgasd meg a megzenésített változatot