Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem
Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.
Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.
Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rám talál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
Forrás: Lélektől lélekig
Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám!
Angyalarcoddal hajolj le reám,
hadd öleljelek, hadd csókoljalak,
kicsi karommal átkaroljalak!
Tudod, ma éjjel hol, merre jártam?
Hiszed, nem hiszed: a mennyországban.
Láttam ott angyalt, százat, ezret,
talán még több is volt ott, úgy lehet.
Ha láttad volna! Készültek éppen,
hogy összeszedjék mind, mi az égben
játék vala. S hej, mennyi volt!
Az égbolt
szinte leszakadt alatta,
s az angyalok egy pillanatra
e sok játékot összeszedték,
hátukra vették,
aztán — huss! Lebbent a szárnyuk,
szálltak a földre, én utánuk,
aztán-aztán felébredék…
Úgy-e, szép álom? Óh, de szép!
Forrás: magyar-versek.hu
