Gaia vagyok, nimfa,
kicsi nimfa-lány,
szakadékos völgyben
van az én hazám.
Órjások dobálta
kövek közt lakom,
itt szelídül tóvá
sebes patakom.
Figyelem az erdőt:
szarvas inni jár,
mókus kergetőzik,
költ a cinkepár.
Gondozom a forrást,
koszorút fonok,
szedek vízimentát,
borókabogyót.
Minden esti csillag
az én csillagom,
patak csobogását
velük hallgatom.
Forrás: Lélektől lélekig
